Egy percre képzeljünk el egy másfélszobás sötét kis lakást, ami két embernek is alig elég, nemhogy háromnak, néha mégis négyen laknak benne.

Vagy egy húszas évei végén járó férfit, aki az egyetemen biztos volt benne, hogy újságíróként megváltja majd a világot. Most mégis minden reggel hétkor kell, hogy kinyisson egy utcai bódét, ahol cukorkát árul.

Vagy egy fiatal lányt, aki lázadásból hozzáment egy fiúhoz, aki szép volt, új és érdekes. Néhány évnyi házasság után viszont már egyáltalán nem tudja eldönteni, hogy ki él nagyobb tévedésben: konzervatív apja, vagy lázadó férje.

Vagy képzeljünk el egy párt, akik már egyáltalán nem beszélgetnek egymással, annyi bennük a csalódottság, a harag és düh, hogy már nem is lenne miről. De a vasárnapokat mégis el kell ütni valamivel, ezért játszanak. Azt játsszák, hogy boldogok.

És képzeljük el, hogy ilyen körülmények közé egyszer csak becsúszik egy gyerek. Így végre lehetőséget kapnak rá, hogy ne csak a saját életüket tegyék tönkre, hanem valaki másét is.

Ismerősen hangzik? Pedig ez az 50-es évek Angliája, ahogy Osborne látta. Mi csak rátaláltunk a megfelelő drámára, és a magunk képére alakítottuk.

Jegyár: 2.000Ft