Zsámbéki Színházi Bázis
A romtemplomtól a bázisig
Norvég Civil Alap

2013. augusztus 14.
Epika, dráma - és egy kis líra
Határokon Túli és Hazai Amatőr Színjátszók XXI. Találkozója / Zsámbéki Színházi Bázis

A Zsámbéki Színházi Bázis huszonegyedik alkalommal adott helyet az amatőr színjátszók találkozójának. Két nap, hat előadás: in memoriam Bicskei Gábor és Mátyás Irén. Jászay Tamás beszámolója.

A következő mondat beismerés és helyzetértékelés egyben: az amatőr színjátszó mozgalom a kortárs kultúra azon területei közé tartozik, amik nem kapnak elég – és itt hosszú listának kellene következnie – pénzt, figyelmet, támogatást, érdeklődést, sem a szakma, sem a közönség, sem a döntéshozók részéről. A sokak által bután pejoratív jelzőként értelmezett „amatőr” szó valódi jelentését a lelkesedés, az elkötelezettség, az önkéntesség körül kellene keresgélnünk: erről győzött meg a már két évtizede létező, tavaly először pénzhiány miatt elmaradt, idén pedig az alapító Bicskei Gábor mellett a nemrég elhunyt Mátyás Irén emlékének is ajánlott Határokon Túli és Hazai Amatőr Színjátszók XXI. Találkozója.

Az egyetlen magyarországi csapat a cívis városból érkezett: a Debreceni Egyetemi Színház Alkalmi Társulata Erdős Virág szövegeiből készítette Kenjük Poe-ra! című előadását. Lukovszki Judit rendezése élesen válik két részre: a test alapos bemelegítése után jönnek a valódi lelki gyakorlatok. Az előtérben két lány hosszan gimnasztikázik, közben rendíthetetlen nyugalommal ismertetik velünk, hogy miről nem szól majd az előadás: finoman elcsúsztatott szinkrongyakorlataik és az abszurdba hajló szöveg egyre beljebb visz az erdőbe. Aminek a mélyén, vagyis az előadás második felében anya és lánya se vele, se nélküle kapcsolatának gyötrelmes és szórakoztató fázisait látjuk, jó adag Poe-val és a háttérben láthatatlanul figyelő Ionescoval nyakon öntve.

A játék fegyelmezettsége és pontossága fog meg elsősorban a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad Ágnes asszony című előadásában (rendező: Jarábik Gabriella). Az Arany-ballada sűrű izgalma ugyan némileg elszivárog a közbeiktatott mondókáktól és más vendégszövegektől, de a produkció képisége és igényes, a három fiú szereplő által válogatott és élőben előadott zenei anyaga komoly értéket hordoz. „Egyötletes” az előadás, bár ez most dicséret: végtelen hosszú fehér lepedőt hordoznak a lányok, amiből kezeik között lesz, mondjuk, a falusi asszonyok fejkendője, de lehet belőle a patak futó habja, no meg a fehér lepel, véres lepel, mégis akkor működik a legizgalmasabban, amikor a játszók a teljesen üres teret változatos és váratlan térformákba szervezik a segítségével. A balladától alapvetően idegen a melodramatikus, szenvelgő hangütés, ezen kellene-lehetne tompítani, hogy az eredmény igazán nagyot üssön.

Kovásznáról, az előző társulathoz hasonlóan nagy múltú Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpadtól érkezett A végzet című előadás (rendező: Molnár János). Az egyik legismertebb Örkény-egypercest, a tömeggyilkos pogácsáról szólót a szerző más rövid írásaival dúsították a játszók. A munka jól megfogalmazható célja a groteszk látásmód megértése és színreviteli lehetőségeinek számbavétele. Ebben segít a hatásos nyitány, amikor a játszók sorfala között elvonulva hallgatjuk a „fűre lépni tilos” mondat különböző verzióit (Örkény: Változatok), vagy a borzongató finálé, amikor az egyetlen túlélő mentősofőr a maradék pogácsával kezében váratlanul felénk, nézők felé fordul, meg is kínálva belőle a bátrabbakat. Az eredeti novella dramaturgiáját megakasztó, lelassító epizódok javarészt működnek, ahogy az agónia perceiben előadott, egyre nagyobb tömeget megmozgató zombitánc is.

A lévai Bárka Színpad az egyik legfelkapottabb kortárs magyar drámaszöveg bemutatójával jelentkezett Újváry László figyelmes rendezésében. Székely Csaba Bányavirágát „erdélytelenítve”, vagyis a lokális utalásoktól tudatosan megfosztva játsszák a lévaiak, ezáltal még általánosabbá téve az abban taglalt, szinte bárkit, de főleg bárhol és bármikor lesújtó problémákat. Mint minden jól megírt komédia, a Bánya-trilógia első darabja is hibátlan ritmusérzékkel és érett poentírozással tud csak igazán működni. És bár ezek a jellemzők nem teljesülnek maradéktalanul (és itt nem mentség, hanem ténykérdés, hogy amatőr színjátszókról van szó), az előadás mégis tisztességes szakértelemmel működik, elsősorban a precízen kidolgozott színészi alakításoknak köszönhetően.

A magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat Vásott kölykök című előadása egyértelműen a fesztivál fénypontja: Oláh Tamás fiatalokkal, fiatalokról, ám korántsem csak fiataloknak szóló, kegyetlenül őszinte színháza felér egy mélylélektani gyorstalpalóval. A játszók minden mozdulatán és megszólalásán érződik, mennyire a sajátjuk a Cocteau-, Bertolucci-, Forgách András-szövegekből összegyúrt anyag, a legmegrázóbb mégis a főszereplő testvérpár, Elisabeth és Paul között zajló embertelen játszma megmutatása. Kegyetlen összecsapásaik szünet nélkül követik egymást, miközben nem kímélik az egyszerre vonzó és taszító ikercsillaguk közelébe keveredő embertársaikat sem. Egy falak nélküli fehér kockában zajlik minden történés, a teret tagoló fehér szalagok a helyszíneket és jeleneteket választják el egymástól. A tér egyszerűsége visszaköszön a színészi játékban is: a szenvtelen, tűhegyes kijelentések, az érzelgősség következetes kerülése precízen idézi meg az evilági poklot.

A dán Janne Teller híres-hírhedt sikerregényét, a Semmit Lénárd Róbert alakította a szabadkai Danilo Kiš Alapítvány Színházi Műhelyének játszóira. Kálló Béla szabadtéri rendezése mintha csak a zsámbéki térviszonyokra született volna: itt most játszik fű, fa, virág, de a fenyők tövébe alkalmilag leszúrt fejfák is nagyon ideillenek. Az élet értelmét sajátos módszerekkel kutató iskolai csoport történetének elmeséléséhez a szabadkaiak a nálunk megszokott ironikus távolságtartás helyett a brutalitást választották. A bizarr szociálpszichológiai társasjáték résztvevői egyre nagyobb tétekben játszanak, amihez mi, nézők néma leselkedőkként asszisztálunk. A játék végig nyers, intenzív és erőszakos: idővel úgy érzem, bármelyik pillanatban odajöhetnek hozzánk a színészek, hogy felrázzanak tétlenségünkből. Persze nem teszik, de a feladat egyértelmű. A sikeres végrehajtás csak rajtunk múlik.

Jászay Tamás

© 2020. Zsámbéki Színházi Bázis - THEATER Online - theater.hu

A Zsámbéki Színházi Bázis hivatalos honlapját a

http://zsambekiszinhaz.hu/

címen éri el.

 

Ezen az oldalon - a kis ablakot bezárva - a Bázis és jogelődjei korábbi évadairól talál információkat.