Zsámbéki Színházi Bázis
A romtemplomtól a bázisig
Norvég Civil Alap

2001. július 15.
Két monológ képekkel
Ujjgyakorlatok a Magyar Antigoné című drámához

Nem Antigoné és Isméné konfliktusairól, nem a térszervezésről és nem is Kreon személyiségérol beszélnék: leírnám inkább a nagy temetés pillanatát.

(Professzor úr! Köszönöm a tételt. Ha megengedi, professzor úr, nem a kórusvezetésről, nem Antigoné és Isméné konfliktusairól, nem a térszervezésről és nem is Kreon személyiségérol beszélnék: leírnám inkább a nagy temetés pillanatát. Azét a temetését, amely a dráma láthatatlan hátterében játszódik - oka és okozata mindennek - s amely mindent, minden emberi történést tisztává és egyszerűvé tesz, professzor úr.
� amikor Antigoné megjelenik a színpad mélyén, mögötte ezüstös lokátor tűnik fel. Forog, szárnyai az ég felé fordulnak. Üvegharang alakú parabolatükre néha megáll. Figyel. Megremeg. Antigoné előrejön. Hajladozik. Virágokat szed. Egy nagy, szürke zsákot húz maga után. Abba dobálja virágait�)
Öltél te embert, pajtás? Ugye nem. Pedig elég öreg vagy már, már ölhettél volna. Olyan öreg vagy mint én, ha jól tudom. Harmincöt? Harminchét? Mindegy. Az én átkozott korosztályom cipőjében jársz te is� Csak még nem öltél embert, kispofám! Te még nem tudod, milyen az, amikor a célgömb fölött megjelenik az ember� Futna. Fut is valamennyit. De melletted ott vérzik és üvölt a barátod, fetreng egy kapu alatt, és te meghúzod a ravaszt. Szikrák pattannak ki a csőből, a lövés sokkal hangosabb, mint amilyen az emlékeidben él, a géppisztoly fölfelé, jobbra soroz, az ott meg, aki még futna tovább, az megáll. Aztán lép még egyet és elterül. Mint a béka. Mint a szar. És te nem érzel semmit, csak egy nyomást a válladon. Érted, kispofám?!
(Antigoné közelebb jön. Letép egy virágot, és anélkül, hogy megnézné, hogy arcához emelné, beledobja a zsákba. Felvesz egy meztelen faágat. Megsimogatja, a zsákba teszi. A lokátor megáll. Szárnyai összecsukódnak. Az előtte magasodó lépcsosorra férfiak lépnek fel. A kórus tagjai.)
Igyál még pajtás! Ne nézz úgy rám, mintha értenéd! Ingerel ez a város� Mert ebben a városban történt, száz méterre ettől a szállodától. Nézz csak ki az ablakon! Ott a második sarok előtt álltam én akkor. És egy sarokkal arrébb esett össze az a srác. Mint a béka. Mint a szar. Három töltényem találta el, kispofám! Három! Egy a bal medencecsontja fölött, egy a gerincén, egy a tüdején. Rövid sorozat, térdelő helyzetből, feltámasztott karral. Így tanítják ezt! Az ilyen lövésre ötöst kapott a kiskatona. Ha fa-táblába lőtte! Jó esetben még szabadságot is. Három napot.
(A lokátor parabolatükre megremeg. Szárnyai szétnyílnak, forogni kezd. Egyre több férfi lép fel a lépcsőkre. Lehetnek százan. Nagyon messze van-nak. Arcuk olyan szürke, mint a ruhájuk. A kórus. Antigoné letérdel. Három gyermekláncfüvet tép le, és a nedves, zöld csövecskékbol láncot fűz. Kinyitja a zsákot, beledobja. Feláll, továbbmegy.)
(A kórus minden tagja elővesz öltözéke alól egy réztányért. A színpad hátsó fele elsötétül. Az emberek felemelik a kezüket, és egy-egy kavicsot dobnak a tányérba. Száz kavics koppan egyszerre. Kis szünet. Késve koppan még egy. Antigoné megy tovább. Törött tőrt vesz fel, s ugyanúgy dobja a zsákba, mint a virágokat.)
Bicskei Gábor

© 2020. Zsámbéki Színházi Bázis - THEATER Online - theater.hu

A Zsámbéki Színházi Bázis hivatalos honlapját a

http://zsambekiszinhaz.hu/

címen éri el.

 

Ezen az oldalon - a kis ablakot bezárva - a Bázis és jogelődjei korábbi évadairól talál információkat.