2007. 07. 01.

A tavasz ébredése


Zsámbék maga a csoda. Ha letérsz az autópályáról, néhány kilométer, és mintha egészen más tájon járnál. Ebben a mikro-régióban a rakéta bázis szinte észrevétlenül emelkedik a táj fölé. Évekkel ezelőtt, amikor első alkalommal jöttem ide, sokáig azt hittem eltévedtem. De nem. S a mai napig sem lepődnék meg, ha éjfél után a hegyoldalon bóklászva marslakókkal találkoznék. Nekik legalább annyira ott a helyük, mint nekem.



Horváth Csaba zseni. Wedekind darabjából kijelölte azt, ami a darabon végig átívelő feszültséget biztosítja, a szigorú, kötött értékrendek alapján nevelő szülőket, s a lázadó, a világ megismerésére törekvő gyermekeket. A lemeztelenített szöveget átemelte az elmúlt száz éven, a darab érzelmi formabontását az előadás fizikai formabontásával váltotta fel. Gyönyörű időutazás. Mindaz, ami számunkra már nem jelenthet akkora lelki gátat, mint a mű keletkezésekor, az előadás befogadhatóságának határait feszegetve hozza vissza a színpadra. A színészek elképesztő teljesítménye, komoly fizikai munka mellett szólalnak meg, nyugodt, rezzenéstelen hangon, a zene, a kilenc kék Ibanez gitár hangja, a minimális díszlet, a rakétasiló, mindez végig feszültségben tart, figyelmed nem lankad. Három óra, szünet nélkül, próbára teszi a színészt és a nézőt is. Ha teheted, és elég erős vagy, feltétlenül nézd meg.