KRITIKA- ZSÁMBÉKI SZÍNHÁZI BÁZIS

Din Giovanni a porban

Nincs operai ünnepélyesség, a közönség is farmerban,esőkabátban kucorog a földön, padon, műanyagszékben, ahol éppen helyet talál magának. Színház számára újonnan kiképzett, gyönyörű amfiteátrum lett volna eredetileg a helyszín, de a kiadós égi áldás miatt beszorulunk egy barátságtalan, szürke, néhai rakétasilóba a Zsámbéki Színházi Bázison. És szerintem ettől a látszólag balszerencsés ténytől válik az a produkció, amiről meglehetősen vegyes hírek terjengtek, revelációvá.
Mozart Don Giovanni című remekművét Simon Balázs rendező és Paizs Miklós, a szöveg átírója, lerántotta a porba, a mai, eldurvult élet világába. És ehhez nem illik a szép amfiteátrum. A többségben nem operai hangokhoz is jobban passzol a lerobbant környezet. Persze nagy kérdés, magbocsátható-e, ha Mozartot olyanok éneklik, akik nem tudnak operát énekelni. Általában nem, de van egy pont, amikor esetleg mégiscsak átszakad a gát, amiben tán a játszók sem hittek. Hiszen éppen ezért kísérlet a D. J. avagy az „Istentagadó büntetése” című produkció. Amiben az adott estén egyszerre csak fékevesztett hévvel kezdtek játszani színészek, énekesek, őrült veszekedések, nagy fájdalmak, soha be nem hegedő szerelmi sebek kerültek közszemlére, miközben egy pöttömnyire redukált zenekar és a karmesteri pulpituson a lendülettől szinte elszálló Dubóczky Gergely segítségével tulajdonképpen megszólalt Mózart. A játszók pedig mentek utána, és ettől minden lepusztultság dacára megjelent a fény. Ahogy a napfényes Veronából a grundra átépített Rómeó és Júlia történetében, a West Side Storyban is megmarad az emelkedettség. Végül is a világhíres ljubimov is profanizálta a Don Giovannit, amikor a zenekart föltette a színpadra, ezzel leszűkítette a teret, amivel pedig jócskán lefaragott az operai közhelyekből, az üres teatralitásból. Tulajdonképpen Simon Balázs is ezt tette, Novák Péter, Gál Gabriella, Nyári Zoltán, Király Miklós, Farkasréti Mária, Paizs Miklós, Viola Gábor, Pethő Kata segítségével. Valami megszületett, kirobbant, most érdemes igazán folytatni a kísérletet.
Bóta Gábor, Peti Műsor 2005. augusztus