Zsámbéki Színházi Bázis
A romtemplomtól a bázisig
Norvég Civil Alap

2014. november 6.
Beszámoló a Loka(r)tor Fesztiválról

LokA(R)Tor  FESZTIVÁL

2014. augusztus 8. - szeptember 7.

Részletes program és a helyszín bemutatása

A zsámbéki színháznak otthont adó zsámbéki Műemlék Rakétabázis a múlt század            60-as-70-es éveinek olyan sajátos építészeti emléke – mely a többi hasonló hadászati létesítmény más célú hasznosítása után – az egyetlen XX. századi erődítmény, mely 2005-ben országos műemléki védettséget kapott, mint a magyarországi erődépítészet történetének „legfiatalabb” megőrzendő értéke.

A Zsámbéki-hegy tetején bejárható 15 hektáros terület meghökkentő építményei izgalmas terei a színházi előadásoknak, kiállításoknak és egyéb kulturális eseményeknek.

A műemlék-együttes és a terület kezelője a Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület, mely a „HADI BÁZISBÓL KULTURÁLIS BÁZIST” projekt keretében működteti itt a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis Fesztivált.

A 30 éves múltra visszatekintő Zsámbéki Szombatok Összművészeti Fesztivál továbbfejlesztésével létrejött Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis a kiemelt művészeti fesztiválok közé tartozik. Programjának fontos eleme a fesztivál a fesztiválban projekt, melynek keretén belül minden évben megvalósul egy kisebb, aktuális témával foglalkozó tematikus fesztivál. A tavalyi évben a fiatalok megszólítása volt a cél, amelynek továbblépése az idei programsorozat: részvétellel, közös gondolkodással és alkotással szeretnénk őket minél nyitottabbá tenni a kultúra és művészetek valamennyi ágára, fejlesztve azokat az alapkompetenciákat, amelyek szükségesek kreativitásuk kibontakozásához és ahhoz, hogy empatikus, érett, tudatos, magabiztos, véleményt formálni tudó, tartalmasan élő és elégedett egyéniségekké váljanak.

A programunk 5 héten átívelő sorozat előadásokkal, kiállításokkal és egy, a diákok számára meghirdetett workshoppal valósult meg. Az előadások között szerepel olyan, mely ősztől tantermi előadásként működik tovább.

A program egyik fő pillére a májusban az iskolákban meghirdetett művészeti pályázat „Rajzok a Bázisról és egyéb nyári élmények” címmel. A diákok Kucsera András festőművész nyitott műhelyében és otthon is alkothattak, a beadott pályamunkákból a fesztivál keretén belül kiállítást is rendeztünk.

Minden előadás után a fiataloknak lehetőségük nyílt a beszélgetésre az alkotókkal, műhelytitkokat tudhattak meg.  A kiállításokon is előtérbe került a párbeszéd fontossága a kiállító művészekkel, performerekkel, a műhelymunkák keretében pedig közösen gondolkozhattak, alkothattak a művészekkel.

A fiatalok a rendezvények nagy részét ingyenesen illetve alacsony jegyár mellett látogathatták.

 A program menete:

1. hét (augusztus 8-9.)

Határokon túli és hazai amatőr színjátszók XXII. találkozója 

Az amatőr színjátszás a Zsámbéki Színházi Bázis programjában kezdetektől fontos szerepet tölt be. Fontos és szerves része a fesztiválnak a környező országok magyarlakta területein élő és dolgozó színjátszó együttesek visszatérő jelenléte. Ebben az évben kiváló megalapozása és felvezetése volt a Lok(a)rtor Fesztiválnak.

A zsámbéki találkozó, bár résztvevői a környező országok magyar színjátszó szervezetei által szervezett helyi fesztiválok legjobb csoportjai, hangsúlyozottan nem verseny, hanem szakmai találkozó. Lehetőség arra, hogy az együttesek figyelemmel kísérjék egymás munkáját és találkozzanak magyarországi előadásokkal is.

Ebben az évben a következő amatőr színjátszó csoportok mutatkoztak be:

Felvidékről:

Visky András: TIRAMI SU (Megöltem az anyámat) – identitásjáték 17 jelenetben

  • a komáromi Jókai Napok fődíját elnyert Zsírzsiráf Társulat Visky András: Tirami Su (Megöltem az anyámat) előadása

 

  • a komáromi Jókai Napok nívódíját elnyert előadás: Albín Medúz: A reykjaviki lány (Kármán József Színház)

Vajdaságból:

  • a magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat: Martin McDonagh: A Párnaember

 

Magyarországról:

 

-PaThália Miniszínpad (Tinnye): Csehov: Sirály

  • MASZEK – Egyetemi Színpad (Győr): Raymond Queneau: Stílusgyakorlatok

-

A fesztivál két napján így reggeltől estig előadásokkal teltek meg a zsámbéki játszóhelyek és változatos műfajú előadások sokaságát nézhették végig az érdeklődők.

Az előadásokhoz szakmai beszélgetések sorozata is kapcsolódott, ahol a résztvevők közösen keresték a választ arra, hogy egy-egy produkció erényei és hibái elemzése hogyan válhat valamennyi együttes szakmai fejlődése szempontjából tanulságos tapasztalattá. A szakmai beszélgetések vezetői Mayer Zita  és Lukács László voltak.

 

Július 28. – Augusztus 19: „Színészkatonák, fogolyprimadonnák” – az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet interaktív vándorkiállítását tekinthették meg a látogatók, amely az I. Világháború centenáriumára készült.

 

2. hét (augusztus 11-17.)

Augusztus 11-12. 20 óra

Mark Ravenhill

Állampolgári ismeretek (Citizenship)

 

Mark Ravenhill 2004-ben íródott, 2005-ben újraírt darabját, a Citizenshipet a londoni Nemzeti Színház felkérésére írta, annak is National Theatre Connections elnevezésű programsorozata keretében.
Ravenhill darabja alcímmegjelölése szerint „színdarab fiatal színészek számára”. A darab főhőse Tom, egy érettségi előtt álló fiú, az ő egzisztenciális, teleologikus és – a felszínen elsősorban – szexuális identitáskeresésének története. A mű feltárja Tom kapcsolatrendszerét kortársaihoz és saját magához, elsősorban nem a kimondás által, hanem jellemző szituációkból kibontakoztatva mutatja be belső vívódásait, kérdéseit, érzeteinek folyamatos változását.
A Citizenship nyelve köznapi utcanyelv, enyhe argó. Nyúlfarknyi, sokszor hiányos mondatokból gazdálkodik, mégis metszően pontos replikákból épül a szöveg, amely megmutatja egyben a hivatalos, iskola tanár-diák fogalmazásmód abszurditását, a – többek között – az állampolgári ismeretek órákon oktatott nyitottság, odafigyelés, tudatosság eszméinek fonákoldalát, papírízűségét. Ebben a tekintetben a darab kérlelhetetlen szatíra – miközben nem más, mint éles szemmel megírt, jól fölépített, korrekt látlelet. A főszereplő így beszél tanárával: „Tényleg szeretnék már találkozni valakivel, aki meleg. Megkérdezném tőle, milyen is az”. „Ismered a házirendet: elfogadjuk a másságot. Ha bántanak, jelented. Minden rendben? Minden rendben” – válaszol a tanár.
A főszereplőn kívül a teljes osztályközösség is aktív részese a cselekménynek. Viszonyrendszereik reflektálnak a kamaszok fojtogató szorongásaira éppúgy, mint a társadalmilag is jelentős problémákra. 
A szövegkönyv fiatalokról szól. Az előadásban már nem tinédzser, de fiatal színészek játsszák a középiskolás szerepeket: a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem végzős, és negyedéves hallgatói. 
Ravenhill darabja nem tár elénk nagy tragédiákat, csupán egy a felszín alatt megnyomorodó életről, látszólag egészséges, belül mégis mind jobban őrlődő fiatal fiú lépten-nyomon megaláztatásáról beszél. A darab pontos, kiábrándító látlelet unokáinkról, gyerekeinkről, végső soron pedig: rólunk.­­

Író: Mark Ravenhill

Fordító: Markó Róbert

Szereplők:

DIÁKOK:

Ivanics Tamás, Gergely Rozi, Spiegl Anna, Fige Attila, Viktor Balázs, Krajcsi Nikolett, Kerkay Rita, Molnár Norbert; Bercsényi Péter

TANÁR:

Pál András

KÁRTYAJÓS:

Nagy Mari

Dramaturg: Boronkay Soma

Produkciós vezető: Gáspár Anna

Rendezőasszisztens: Zsirai Viktória

Rendező: Tengely Gábor

Fordító: Markó Róbert

 

 

A Manna Egyesület számára fontos tényező, hogy az előadás végzős színművészeket foglalkoztat. Ezzel az előadással a fiatal művészek számára olyan lehetőséget biztosítottak, amely az egyetem elvégzése utáni időszakra is biztosítja, hogy a fiatalok együtt dolgozzanak. Mindemellett megadta számukra azt a biztonságot is, hogy a pályakezdés bizonytalan időszakában lesz egy olyan munkájuk, melyet már most azzal a szándékkal készítettek, hogy az egyetem elvégzése után is műsoron maradjon.

A Zsámbéki Színházi Bázison az előadás törekedett az osztálytermi formára és a közönség soraiban sok fiatal foglalt helyet. Az előadásokat beszélgetés követte a rendezővel és a színészekkel. A középiskolás közönség visszajelzése nagyon fontos volt az alkotók számára, rávilágított arra is, hogy esetleg milyen változtatásokra van szükség a csak tantermi változatnál. Az eszmecseréből kiderült, hogyan gondolkoznak a fiatalok az előadás által bemutatott helyzetekről, mik a tapasztalataik, a véleményük és  a kortársaik vajon hogyan fogadnák az előadást.

A Zsámbéki Nyári Fesztivál eddigi története során mindig szívesen állt a fiatal pályakezdők kísérletei mögé, és így a közönsége is nyitott a számukra még ismeretlen színész-generáció munkáira. A Loka®torfesztivál keretében pedig közvetlenül szólhattunk a középiskolai korosztályhoz, és az iskolakezdésre  további tantermi előadások szervezhetőek.

 

 

Augusztus 8-tól szeptember 7-ig: „Rajzok a Bázisról és egyéb nyári élményekről” Kucsera András festőművész NYITOTT MŰHELYE a Bázison.

Májusban, az iskolákban meghirdetett pályázaton kívül a látogatók is készítettek élményrajzokat a Bázis nyitott műhelyében, valamint különféle festési technikákat próbálhattak ki Kucsera András festőművész segítségével. Az alkotásokból szeptember 20-án kiállítás nyílt.

Augusztus 13-tól 31-ig:

Variációk: Vojnits Attila és Perei Gabi kiállítása

Zene és képzőművészet találkozása.

 

3. hét (augusztus 21-22-23.)

Augusztus 21-22-23. 20 óra

HUPS! Crew és a Zsámbéki Színházi Bázis bemutatója

Idegen elemek

 

Alkotók: Spiegl Anna, Hoffer Károly, Czupi Dániel, Szolár Tibor, Fehér Dániel

Zene: Kovács Márton

 

Lehetséges a valódi kommunikáció két ember között? Érdekel minket egyáltalán, mit mond a másik? Ha eléggé akarnánk, meg tudnánk még érteni? De miért nem akarjuk eléggé?

            Az alkotók az emberek közötti kommunikáció nehézségéről, és ennek okairól készítettek jeleneteket bábtechnikák segítségével, a pantomim és a bohóctréfa eszköztárát is segítségül híva.

„Az emberek nem fektetnek elég energiát abba, hogy megértsenek másokat,  vagy hogy megértessék magukat. Egyre többet „beszélgetünk” különböző fórumokon, de mintha egyre kevesebbet beszélgetnénk igazán. Egyre több a lájkolónk, de vajon hány ismerne fel közülük minket az utcán? Okostelefonjaink segítségével állandó párbeszédben lehetünk barátainkkal és munkatársainkkal, sőt, szinte elvárás, hogy legyünk is. Ez a fajta folyamatos kommunikáció már teljesen átszövi az életünket, egy negyedik dimenzióként létezik. De ez a negyedik nem vonja el túlságosan a figyelmünket a másik háromról? Egyre több dologra koncentrálunk egyszerre. De nem veszítjük el ezzel azt a képességünket, hogy igazán oda tudjunk figyelni egy dologra? Például arra az emberre, akivel éppen beszélgetünk.

Persze nem gondoljuk, hogy kizárólag a Csúf Kopasz Modern Technika okolható minden rosszért. Az emberek egymástól való elhidegülése nem huszonegyedik századi kuriózum: a szülők mindig is nehezen értettek szót a gyerekeikkel, a szegények a gazdagokkal, a kutyások a kutyátlanokkal, a házasok a szinglikkel, és még sorolhatnánk. Ha pedig nehéz megérteni a másikat, akkor az a legegyszerűbb, ha meg sem próbáljuk megérteni, inkább legyömöszöljük a torkán a mi igazunkat - gondolhatnánk.

Előadásunkkal a felvázolt problémakör komikus vetületét szándékozunk megragadni. Az a célunk, hogy a nézők magukra ismerjenek, hogy szembesüljenek esetleges hibáikkal, de mindezt a humor és az irónia eszközével szeretnénk elérni. Azért is tartjuk ezt fontosnak, mert családi előadást szeretnénk létrehozni, amellyel a felnőtteket és a gyerekeket (kb. hatéves kortól) egyaránt megszólíthatjuk.” /HUPS! Crew/

A társulat a Hups! 2013-ban alakult. Tagjai ebben az évben diplomáztak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a színművész-bábszínész szakon. Annak ellenére, hogy két különböző színházban (a Budapest Bábszínházban és a Kolibri Színházban) társulati tagok, alkalmanként továbbra is együtt dolgoznak. Még végzősökként összeállítottak egy élőzenés, szöveg nélküli előadást, a Jam-et, melyhez az egyetemi évek alatt született etűdök szolgáltak alapanyagul. Ezt az előadásunkat sikerrel játszották külföldön és itthon egyaránt.

A Zsámbéki Színházi Bázison készült Idegen elemek című előadásuk ősztől a Trafóban látható.

Az előadás után a nézők beszélgethettek az alkotókkal és kipróbálhatták, hogyan lehet a bennünket körülvevő egyszerű tárgyakat, anyagokat megeleveníteni, bábbá változtatni.  

Augusztus 22.

17 óra  Workshop az audiovizuális eszközök használatáról a különböző művészeit ágakban

A fiatalok beszélgethettek a Don’t Eat Group tagjaival, betekinthettek abba, hogy milyen eszközök segítségével jönnek létre a különféle audiovizuális effektek és kipróbálhatták, hogy az adott mozgások hogyan jeleníthetők meg egyidejűleg filmen is a video technika segítségével.

Juhász András, aki a MOME videó szakán szerzett diplomát, mesélt a különféle videotechnikáról, az audiovizuális eszközök használatáról és újítási törekvésekről a kortárs művészetben.

Augusztus 22. 21.30 óra

Don’t Eat Group

Hurokesemény / Loop Event
Repetícióra épülő élő filmmontázs

Vizuális koncepció:
Juhász András
Zenei koncepció:
Sőrés Zsolt
Alkotók:
Diák István
Juhász András
Christian Skjødt (Dánia)
Sőrés Zsolt Ahad
Vass Imre


Az előadásban az élő filmalkotás folyamata úgy működik, mint ahogyan egy fényérzékeny fotópapír befogadni képes az egymás után rá exponált képek sorozatát. A különbség az, hogy ebben az esetben a fényképkészítés kompozíciós lehetőségein túl egy ismétlődő, jelenetenként változó hosszúságú 5, 10, 20 másodperces videószekvencia az, amelynek állandó érzékenysége képes az újabb és újabb jelenetek befogadására. A létrejövő film folyamatosan új elemekkel épül mind időben mind pedig a képi kompozíciókban. A valós időben készülő film megjelenése a dadaista montázs és az ortodox liturgikus ikonfestészet szellemi, képi megfogalmazását vizsgálva alakul a munkafolyamat során. Ebben a folyamatban nem csupán formai megoldásról van szó, hanem - akárcsak az ikonok esetében - a szemlélődő és a “transzcendens” tartalom közötti kapcsolat megteremtésének a lehetőségéről is. E két véglet látszólagos ellentétének az összeegyeztetése, de legalábbis folyamatos átélése fontos része az alkotásnak.
A dadaista montázsok szellemi szabadságot, találékonyságot sugárzó friss, véletlent és konceptuális tartalmat is magába foglaló ereje áll szemben az ikonok hihetetlenül pontos megfogalmazásának az erejével. A pontosság azt a kifinomult képi megfogalmazást jelenti, ahogyan az emberi alak arca teljesen át tud formálódni a köznapi “realista” vonásokból egy transzcendens jelenlétet árasztó szellemi lény portréjává, lebontva így minden “partikulárisan” emberit, annak ellenére hogy az emberi arcra emlékeztető alapvető vizuális formációk -, amelyekből az agyunk még egy arc képét állítja össze - “lenyomatként” megmaradnak. Az ikonok másik két jellemzője is az előadás világának fontos inspirációs forrása: az elemek képen belüli rendszerezése ill. alá-fölé rendeltsége és a jellemzően egymás mellé sorolt kiterített kompozíciók azok, amik jól használhatók a Hurokesemény rendszerében is. A másik elem pedig a tárgyi jelképek használatának
fontossága. Ezeket a filmeket -, amelyek élőben rögzített ismétlődő videófelvétel-részletek halmazából felépített montázsok - ikonikus jelenésekként érzékelhetjük. A film és a színpadi cselekvés idejét tekintve egy 6-10 perces akció lenyomata egy 6-10 másodperces hurokszekvenciába foglalva látható, melynek folyamatos továbbépülése a teljes performansz ideje alatt követhető. Így mintegy szimultán figyelemre van szükség a performatív akció, és az ezek hatására, ezzel párhuzamosan változó film folytonos átalakulása miatt. Az előadás ezen folyamatok egymásba fűzéséből jön létre.
Az elektroakusztikus zenében használt “loop sampler” működési elvéből kiindulva zörej, zene és kép valós időben létrehozott és élőben rögzített, ismétlődő egységeinek fokozatosan és szeriálisan építkező dramaturgiáját ültetjük át a filmnyelvbe, megtartva az improvizatív zene spontaneitására és erős jelenlétére jellemző attitűdöt a film készítése közben is. Ebben az értelemben is egy olyan film megalkotása a cél, amely egyszeri és megismételhetetlen és a beavatássá váló audiovizuális színpadi cselekmény képi interpretációja.
*
A DoN’t Eat Group független laboratórium 2006-ban alakult Juhász András videó- és multimédiaművész vezetésével. Projektjeikben a direkt vizuális és hangi mellérendelés a konceptuális brikolázs – azaz, hogy az adott lehetőségekből korábban nem létező, „más”,„új” keletkezzen – létrehozásának a szándékán alapul: a valós idejű, sokrétegű vizuális-, hangszeres és tárgyzenei improvizációkon, melyek tartozékai a „meghackelt”, áramkör-átalakított eszközök, nem csak audio-, hanem digitális kamerák és képalkotó eszközök, valamint az élőszereplős- vagy tárgyperformansz.

 

 

4. hétvége (augusztus 28-29.)

Augusztus 18-29.

Workshop 9.00-17.00

A Kompánia Színházi Műhely mozgástréninget és színházi nevelés foglalkozást tartott 20 fő környékbeli középiskolás részére, amelyen az Odüsszeia történetet  dolgozták fel. A foglalkozás során beszélgettek a sorsszerűségről, a görög mitológia toposzairól, párhuzamokat kerestek a mai világunkkal hozott történetek alapján, jeleneteket készítettek.

 

Augusztus 28-29. 20 óra

Hályogkovács Alkalmi Társulat: Szentivánéjjel

Szereplők: Csépai Eszter, Gaál Csaba Attila, Hollai-Heiser Anna, Levko Esztella, Tóth János Gergely, Wessely Zsófia Anna

Rendező: W. Pluhár Attila

Dramaturg: Csizmadia Izabella

Asszisztens: Horváth Miklós

Szentivánéjjel bármi megtörténhet. Felfeslenek civilizált tartásunk
gyenge fércei. Szerelem? Nem varázslat. Félve-akart érzések, tétova
vágyak, testi vonzalmak, diákos és dacos hevület. Szeretném, ha a
szememmel látnál – mondom és akarom, de a másik szemével tudnám-e
látni magamat, akarnám-e látni magamat? Ezer féle lehetőség, ezer féle
alakja ugyanannak a titkos erőnek; boszorkányos, civilizálatlan tudás
ez, egyszerre lenni az „én”, a „mi” és a „te”. Ki tudja, meddig tart?
Meddig tarthat? Nem csak az érzés, remegés. A látása ennek, értése a
másiknak.
A Szentivánéji álomban az erdőben bolyongó, egymást kergető, megigéző
párok játéka az ezerből csak néhány, nem ördögtől való, habár kéjes
élvezet. Élvezet, hogy érezhetünk, jót vagy rosszat akár. Hogy lássunk
pár pillanatra, bőr alá, hús alá, bele a szívbe, a lényegbe.
Az előadás szabadságot és ugyanakkor biztonságot nyújt. Nem analizál,
csak keres. Mások élik meg nekünk bevallatlan, benső titkaink.
Játszanak, vallanak és hazudnak, szeretnek és szenvednek, kicsit
belehalnak helyettünk, hogy nekünk ne kelljen. Mert nem akarunk? Pedig
akarunk – mondanám, mert vágyom rá.
„Én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.”
Ezen az éjszakán a nézők és játszók együtt tesznek kísérletet arra,
hogy konvenciókat áthágva próbáljanak közelebb kerülni férfihez és
nőhöz.
FIGYELMEZTETÉS:
Az előadásban nem lehet elrejtőzni, hátradőlni, elhúzódni, menekülni,
kedves Nézők, de lehet velünk menni és játszani, nevetni és szeretni,
kicsit fájni, oldódni.

Az előadás utáni beszélgetés Shakespeare korokon átívelő modernségének titkára kereste a választ. 

Augusztus 30. 19.00 Angara Projekt koncert

A Kompánia Színházi Társulat előadásaira a zenei központú dramaturgia jellemző, éppen ezért nem meglepő, hogy a tagok önálló zenei produkciókkal, koncertekkel is fellépnek. Az általuk alapított, nevét az egykori észak-ázsiai ősmasszívumról nyerő Angara Projekt zenei műhely kutatási céllal fog össze művészeket, zenekarokat a világ különböző részeiről, mint például a tradicionális koreai sámánzenét játszó Noreum Machi együttes, vagy a lengyel industrial zenét játszó Michał Wawrzyniak.

 

5. hét (szeptember 4-7.)

Szeptember 4.-17.

Hornok Magdolna festőművész Mesterek, mesterségek című kiállítása

Hornok Magdolna festőművész évek óta végez gyűjtőmunkát: felkeresi azoknak a régi mesterségeknek a mai képviselőit, akik még eredeti technikával, környezetben végzik munkájukat és festményein megörökíti a mesterségre legjellemzőbb pillanatait.

Számos iskolai csoport ellátogatott a kiállításra, ahol a művésznő történetek és a festmények segítségével megismertette velük a kihalóban lévő népi mesterségeket.

 

 

 

Szeptember 6.  20 óra

Független Színház

Szent tehenek

 

Közreműködők:

Közreműködők: Lakos Száva, Lass Bea, Lakos Fanni, Illés Márton, Balogh Rodrigó, Szegedi Tamás András, Rábavölgyi Tamás, Feldesz Gergő és Kodolányi Sebestyén.

"Kedves Látogatók. Önök Magyarország első üzemelő Nemzeti Termelőszövetkezetének (NTSZ) mindennapjaiba nyerhetnek betekintést. A NTSZ nem pusztán a nem egyenlő esélyekkel rendelkező embertársaink sikeres integrációs modellje, hanem egy, minden eddiginél újszerűbb társadalmi rend alapköve. Önök, akik megtisztelnek minket jelenlétükkel, saját szemükkel láthatják, tapasztalhatják, hogy a Nemzeti Együttműködés Pogrom (NEP) keretein belül valósággá vált egy álom: rend van, béke és egyetértés a testekben és lelkekben. Az illiberális nemzetszocialista demokratikus diktatúra építése közös ügy. Köszönjük, hogy minket választott.

A NTSZ Elnöke s.k"

 

Szeptember 7.  20 óra

Karaván Színház

A show folytatódik

 


Mindig úgy érezzük, hogy „most” különösen aktuális téma a művészet számára a cigányságot sújtó diszkrimináció és rasszizmus. De mikor lehetne aktuálisabb, ha nem „most”? A Karaván Színház új utakat keresett, hogy elkerülje a tematikából adódó sztereotipizálás veszélyeit. A megoldást egy zseniális szerepjáték könyv, a Cigánylabirintus alapötlete adta. Nyári Oszkár rendezésében egy olyan előadás született, amely a cigányok helyzetének problémáját újszerű, figyelemfelkeltő, a nézőket aktivizáló eszközökkel állítja fókuszba, és alkalmas a párbeszéd generálására.

Az előadásban azt nézhetjük végig, ahogy egy 18 éves roma fiú a nevelőotthon kapuján kilépve némi pénzzel a zsebében és nagy reményekkel a szívében érvényesülni próbál a nagyvárosban. A keret egy show, amelyben a fiú a játékos. Feladatokat kell teljesítenie, s ezeket az élet mindennapi helyzetei szolgáltatják: albérletkeresés, munkakeresés, munkatársakhoz, szomszédokhoz való viszony, szerelem… Lássuk, hogy boldogul? A játék tétje az ő élete. Ha elbukik, megy a süllyesztőbe. De nyerhet is: ha a nehéz helyzetekben jól helyt áll, sikeres, boldog ember lehet. A feladatokat a játékmester irányítja. A fiú a feladatok során gyakran nehéz döntési helyzetbe kerül. Ilyenkor a nézők piros és zöld szavazólapokkal kifejezhetik, hogy szerintük mi lenne a helyes. Bizonyos pontokon pedig aktívan segíthetik a játékost. Ám rá kell döbbennünk, hogy romaként sokkal nehezebb érvényesülni, mint azt gondolnánk.

Amikor a darab próbáin elemeztük a szituációkat, világossá vált számunkra, hogy rendre abszurd helyzetekkel találkozunk. A társulat roma tagjai kivétel nélkül mindannyian megéltek ilyen abszurd eseteket. Ami tehát irracionálisnak és hihetetlennek látszik, az ott van a roma emberek mindennapjaiban. Ezért az adekvát megközelítés az abszurd és a groteszk lett. Mégis a csupasz valóságot mutatjuk be.

A roma néző katarzist él át, mert ráismer saját életének helyzeteire, a nem roma néző meg azt kérdezi: lehetséges, hogy a roma fiatalok ennyire esélytelenek? A show folytatóikban hivatásos és amatőr, roma és nem roma színészek játszanak, nem egy jelenetben épp roma színész játszik nem romát. Az alkotók célja az elgondolkodtatás, a párbeszéd generálása, a sztereotípiák megkérdőjelezése, a néző gondolkodásának rebootolása.

Nagy örömünkre azt tapasztaltuk, hogy a nézőkben sok mondanivaló és számos kérdés fogalmazódik meg. Az interaktív előadás után lehetőség van a nézői visszacsatolásra egyrészt anonim kérdőív kitöltésével, másrészt az alkotókkal egy beszélgetésen is megoszthatják véleményüket. Egy közös gondolkodásnak, diskurzusnak a lehetőségét ajánljuk fel.

Az előadás Kardos Péter és Nyári Gábor Cigánylabirintus című könyve ötletének felhasználásával készült.

Írta és rendezte: Nyári Oszkár
Zene: Karavan Familia
Hangeffektek: Fekete János „Jammal”
Fénytechnika: Kalóz István
Vizuális effektek: Papp László, Nagy Zoltán
Kamera: Simara László, Nyári Pál
Színészek: Horváth Gyula, Horváth Kristóf, Dobos Juci/Márton Eszter, Feuer Yvette, Serf Egyed, Jászberényi Gábor, Rácz Panni/Görgényi Fruzsina, Szegedi Tamás, Tóth Géza, Varga Klára/Varga Brigitta, Végh Zsolt, Viktor Balázs

 

Mindkét előadás után beszélgetés következett, melynek főbb témái az identitás keresés, a rasszizmus, a kirekesztés, a szegregáció, a szabadság és a tolerancia voltak.

 

22. óra Fesztivál zárás

 

Eredményesség, szakmai hatás:

Ebben az évben a 14-20 éves középiskolások megszólítása, bevonása volt a cél. Ezen korosztály kultúra fogyasztási szokásai ebben az időszakban formálódnak. A programmal megpróbáltuk szélesíteni a fiatalok látókörét,  megismertetni őket a színház és a kultúrafogyasztás formáival.

Az előadások, kiállítások, kísérőprogramok nem színházszerű egyedi különlegességei fontos tényezőnek bizonyultak. A környezet hatásai révén keletkező egyedi befogadás-lélektani helyzet segítette a fiatalokat nyitottabbá, befogadóbbá válni.

A színházművészetnek az újító törekvéseket a különböző korosztályokat és ízléseket figyelembe vevő kiemelt szerepe mellett a zene- és a képző-, ipar- és fotóművészet, valamint az irodalom játszott fontos szerepet. Az öt héten átívelő program küldetése többek között az volt, hogy a felsorolt területek is bemutatkozzanak, szem előtt tartva annak lehetőségét, hogy a tizenéves kamaszok egy része itt találkozott első alkalommal bizonyos művészeti ágakkal befogadóként. A LokA(R)Tor Fesztivál nevében is  szimbolikusan jelezte a művészeti ágak és a fiatalok érdeklődésének találkozását, „befogását”,

A programokat éppen ezért több esetben kiegészítjük olyan találkozási, beszélgetési lehetőségekkel, ahol a fiatalok az alkotókkal, vagy az alkotókat elemző kritikusokkal beszélgethettek közvetlenül az előadások, vetítések, kiállítások után, workshopokon.

Mindez elősegítette, hogy a fesztiválon résztvevő fiatalok értő, kritikai látásmóddal rendelkező, kérdezni és véleményt formálni tudó kultúra fogyasztókká váljanak. 

Szakmai célok oldaláról megközelítve nem az elvont kísérleti alternativitás, hanem a korszerű XX-XXI. századi,  a kor problémáira érzékeny, és azokról a közönséggel párbeszédet folytatni kívánó, és ennek érdekében a színházi formanyelv megújítására törekvő megoldások keresése a feladat a felnövekvő színházba járó generáció esetében is. A LokA(R)Tor Fesztivál   során elhangzott párbeszédek,  tapasztaltok  irányadóak számunkra a további  közép - és hosszú távú szakmai célok meghatározásánál is.  

A Loka(R)tor Fesztivál  rendkívül sikeresnek bizonyult, az öt hét során 1750-en látogattak el a fesztiválra, zömében középiskolások,  valamint szülők, pedagógusok is. A közreműködők létszáma 10 fő volt.

Dátum: Zsámbék 2014-11-05

 LokA(R)Tor  FESZTIVÁL

2014. augusztus 8. - szeptember 7.

Részletes program és a helyszín bemutatása

A zsámbéki színháznak otthont adó zsámbéki Műemlék Rakétabázis a múlt század            60-as-70-es éveinek olyan sajátos építészeti emléke – mely a többi hasonló hadászati létesítmény más célú hasznosítása után – az egyetlen XX. századi erődítmény, mely 2005-ben országos műemléki védettséget kapott, mint a magyarországi erődépítészet történetének „legfiatalabb” megőrzendő értéke.

A Zsámbéki-hegy tetején bejárható 15 hektáros terület meghökkentő építményei izgalmas terei a színházi előadásoknak, kiállításoknak és egyéb kulturális eseményeknek.

A műemlék-együttes és a terület kezelője a Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület, mely a „HADI BÁZISBÓL KULTURÁLIS BÁZIST” projekt keretében működteti itt a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis Fesztivált.

A 30 éves múltra visszatekintő Zsámbéki Szombatok Összművészeti Fesztivál továbbfejlesztésével létrejött Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis a kiemelt művészeti fesztiválok közé tartozik. Programjának fontos eleme a fesztivál a fesztiválban projekt, melynek keretén belül minden évben megvalósul egy kisebb, aktuális témával foglalkozó tematikus fesztivál. A tavalyi évben a fiatalok megszólítása volt a cél, amelynek továbblépése az idei programsorozat: részvétellel, közös gondolkodással és alkotással szeretnénk őket minél nyitottabbá tenni a kultúra és művészetek valamennyi ágára, fejlesztve azokat az alapkompetenciákat, amelyek szükségesek kreativitásuk kibontakozásához és ahhoz, hogy empatikus, érett, tudatos, magabiztos, véleményt formálni tudó, tartalmasan élő és elégedett egyéniségekké váljanak.

A programunk 5 héten átívelő sorozat előadásokkal, kiállításokkal és egy, a diákok számára meghirdetett workshoppal valósult meg. Az előadások között szerepel olyan, mely ősztől tantermi előadásként működik tovább.

A program egyik fő pillére a májusban az iskolákban meghirdetett művészeti pályázat „Rajzok a Bázisról és egyéb nyári élmények” címmel. A diákok Kucsera András festőművész nyitott műhelyében és otthon is alkothattak, a beadott pályamunkákból a fesztivál keretén belül kiállítást is rendeztünk.

Minden előadás után a fiataloknak lehetőségük nyílt a beszélgetésre az alkotókkal, műhelytitkokat tudhattak meg.  A kiállításokon is előtérbe került a párbeszéd fontossága a kiállító művészekkel, performerekkel, a műhelymunkák keretében pedig közösen gondolkozhattak, alkothattak a művészekkel.

A fiatalok a rendezvények nagy részét ingyenesen illetve alacsony jegyár mellett látogathatták.

 A program menete:

1. hét (augusztus 8-9.)

Határokon túli és hazai amatőr színjátszók XXII. találkozója 

Az amatőr színjátszás a Zsámbéki Színházi Bázis programjában kezdetektől fontos szerepet tölt be. Fontos és szerves része a fesztiválnak a környező országok magyarlakta területein élő és dolgozó színjátszó együttesek visszatérő jelenléte. Ebben az évben kiváló megalapozása és felvezetése volt a Lok(a)rtor Fesztiválnak.

A zsámbéki találkozó, bár résztvevői a környező országok magyar színjátszó szervezetei által szervezett helyi fesztiválok legjobb csoportjai, hangsúlyozottan nem verseny, hanem szakmai találkozó. Lehetőség arra, hogy az együttesek figyelemmel kísérjék egymás munkáját és találkozzanak magyarországi előadásokkal is.

Ebben az évben a következő amatőr színjátszó csoportok mutatkoztak be:

Felvidékről:

Visky András: TIRAMI SU (Megöltem az anyámat) – identitásjáték 17 jelenetben

  • a komáromi Jókai Napok fődíját elnyert Zsírzsiráf Társulat Visky András: Tirami Su (Megöltem az anyámat) előadása

 

  • a komáromi Jókai Napok nívódíját elnyert előadás: Albín Medúz: A reykjaviki lány (Kármán József Színház)

Vajdaságból:

  • a magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat: Martin McDonagh: A Párnaember

 

Magyarországról:

 

-PaThália Miniszínpad (Tinnye): Csehov: Sirály

  • MASZEK – Egyetemi Színpad (Győr): Raymond Queneau: Stílusgyakorlatok

-

A fesztivál két napján így reggeltől estig előadásokkal teltek meg a zsámbéki játszóhelyek és változatos műfajú előadások sokaságát nézhették végig az érdeklődők.

Az előadásokhoz szakmai beszélgetések sorozata is kapcsolódott, ahol a résztvevők közösen keresték a választ arra, hogy egy-egy produkció erényei és hibái elemzése hogyan válhat valamennyi együttes szakmai fejlődése szempontjából tanulságos tapasztalattá. A szakmai beszélgetések vezetői Mayer Zita  és Lukács László voltak.

 

Július 28. – Augusztus 19: „Színészkatonák, fogolyprimadonnák” – az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet interaktív vándorkiállítását tekinthették meg a látogatók, amely az I. Világháború centenáriumára készült.

 

2. hét (augusztus 11-17.)

Augusztus 11-12. 20 óra

Mark Ravenhill

Állampolgári ismeretek (Citizenship)

 

Mark Ravenhill 2004-ben íródott, 2005-ben újraírt darabját, a Citizenshipet a londoni Nemzeti Színház felkérésére írta, annak is National Theatre Connections elnevezésű programsorozata keretében.
Ravenhill darabja alcímmegjelölése szerint „színdarab fiatal színészek számára”. A darab főhőse Tom, egy érettségi előtt álló fiú, az ő egzisztenciális, teleologikus és – a felszínen elsősorban – szexuális identitáskeresésének története. A mű feltárja Tom kapcsolatrendszerét kortársaihoz és saját magához, elsősorban nem a kimondás által, hanem jellemző szituációkból kibontakoztatva mutatja be belső vívódásait, kérdéseit, érzeteinek folyamatos változását.
A Citizenship nyelve köznapi utcanyelv, enyhe argó. Nyúlfarknyi, sokszor hiányos mondatokból gazdálkodik, mégis metszően pontos replikákból épül a szöveg, amely megmutatja egyben a hivatalos, iskola tanár-diák fogalmazásmód abszurditását, a – többek között – az állampolgári ismeretek órákon oktatott nyitottság, odafigyelés, tudatosság eszméinek fonákoldalát, papírízűségét. Ebben a tekintetben a darab kérlelhetetlen szatíra – miközben nem más, mint éles szemmel megírt, jól fölépített, korrekt látlelet. A főszereplő így beszél tanárával: „Tényleg szeretnék már találkozni valakivel, aki meleg. Megkérdezném tőle, milyen is az”. „Ismered a házirendet: elfogadjuk a másságot. Ha bántanak, jelented. Minden rendben? Minden rendben” – válaszol a tanár.
A főszereplőn kívül a teljes osztályközösség is aktív részese a cselekménynek. Viszonyrendszereik reflektálnak a kamaszok fojtogató szorongásaira éppúgy, mint a társadalmilag is jelentős problémákra. 
A szövegkönyv fiatalokról szól. Az előadásban már nem tinédzser, de fiatal színészek játsszák a középiskolás szerepeket: a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem végzős, és negyedéves hallgatói. 
Ravenhill darabja nem tár elénk nagy tragédiákat, csupán egy a felszín alatt megnyomorodó életről, látszólag egészséges, belül mégis mind jobban őrlődő fiatal fiú lépten-nyomon megaláztatásáról beszél. A darab pontos, kiábrándító látlelet unokáinkról, gyerekeinkről, végső soron pedig: rólunk.­­

Író: Mark Ravenhill

Fordító: Markó Róbert

Szereplők:

DIÁKOK:

Ivanics Tamás, Gergely Rozi, Spiegl Anna, Fige Attila, Viktor Balázs, Krajcsi Nikolett, Kerkay Rita, Molnár Norbert; Bercsényi Péter

TANÁR:

Pál András

KÁRTYAJÓS:

Nagy Mari

Dramaturg: Boronkay Soma

Produkciós vezető: Gáspár Anna

Rendezőasszisztens: Zsirai Viktória

Rendező: Tengely Gábor

Fordító: Markó Róbert

 

 

A Manna Egyesület számára fontos tényező, hogy az előadás végzős színművészeket foglalkoztat. Ezzel az előadással a fiatal művészek számára olyan lehetőséget biztosítottak, amely az egyetem elvégzése utáni időszakra is biztosítja, hogy a fiatalok együtt dolgozzanak. Mindemellett megadta számukra azt a biztonságot is, hogy a pályakezdés bizonytalan időszakában lesz egy olyan munkájuk, melyet már most azzal a szándékkal készítettek, hogy az egyetem elvégzése után is műsoron maradjon.

A Zsámbéki Színházi Bázison az előadás törekedett az osztálytermi formára és a közönség soraiban sok fiatal foglalt helyet. Az előadásokat beszélgetés követte a rendezővel és a színészekkel. A középiskolás közönség visszajelzése nagyon fontos volt az alkotók számára, rávilágított arra is, hogy esetleg milyen változtatásokra van szükség a csak tantermi változatnál. Az eszmecseréből kiderült, hogyan gondolkoznak a fiatalok az előadás által bemutatott helyzetekről, mik a tapasztalataik, a véleményük és  a kortársaik vajon hogyan fogadnák az előadást.

A Zsámbéki Nyári Fesztivál eddigi története során mindig szívesen állt a fiatal pályakezdők kísérletei mögé, és így a közönsége is nyitott a számukra még ismeretlen színész-generáció munkáira. A Loka®torfesztivál keretében pedig közvetlenül szólhattunk a középiskolai korosztályhoz, és az iskolakezdésre  további tantermi előadások szervezhetőek.

 

 

Augusztus 8-tól szeptember 7-ig: „Rajzok a Bázisról és egyéb nyári élményekről” Kucsera András festőművész NYITOTT MŰHELYE a Bázison.

Májusban, az iskolákban meghirdetett pályázaton kívül a látogatók is készítettek élményrajzokat a Bázis nyitott műhelyében, valamint különféle festési technikákat próbálhattak ki Kucsera András festőművész segítségével. Az alkotásokból szeptember 20-án kiállítás nyílt.

Augusztus 13-tól 31-ig:

Variációk: Vojnits Attila és Perei Gabi kiállítása

Zene és képzőművészet találkozása.

 

3. hét (augusztus 21-22-23.)

Augusztus 21-22-23. 20 óra

HUPS! Crew és a Zsámbéki Színházi Bázis bemutatója

Idegen elemek

 

Alkotók: Spiegl Anna, Hoffer Károly, Czupi Dániel, Szolár Tibor, Fehér Dániel

Zene: Kovács Márton

 

Lehetséges a valódi kommunikáció két ember között? Érdekel minket egyáltalán, mit mond a másik? Ha eléggé akarnánk, meg tudnánk még érteni? De miért nem akarjuk eléggé?

            Az alkotók az emberek közötti kommunikáció nehézségéről, és ennek okairól készítettek jeleneteket bábtechnikák segítségével, a pantomim és a bohóctréfa eszköztárát is segítségül híva.

„Az emberek nem fektetnek elég energiát abba, hogy megértsenek másokat,  vagy hogy megértessék magukat. Egyre többet „beszélgetünk” különböző fórumokon, de mintha egyre kevesebbet beszélgetnénk igazán. Egyre több a lájkolónk, de vajon hány ismerne fel közülük minket az utcán? Okostelefonjaink segítségével állandó párbeszédben lehetünk barátainkkal és munkatársainkkal, sőt, szinte elvárás, hogy legyünk is. Ez a fajta folyamatos kommunikáció már teljesen átszövi az életünket, egy negyedik dimenzióként létezik. De ez a negyedik nem vonja el túlságosan a figyelmünket a másik háromról? Egyre több dologra koncentrálunk egyszerre. De nem veszítjük el ezzel azt a képességünket, hogy igazán oda tudjunk figyelni egy dologra? Például arra az emberre, akivel éppen beszélgetünk.

Persze nem gondoljuk, hogy kizárólag a Csúf Kopasz Modern Technika okolható minden rosszért. Az emberek egymástól való elhidegülése nem huszonegyedik századi kuriózum: a szülők mindig is nehezen értettek szót a gyerekeikkel, a szegények a gazdagokkal, a kutyások a kutyátlanokkal, a házasok a szinglikkel, és még sorolhatnánk. Ha pedig nehéz megérteni a másikat, akkor az a legegyszerűbb, ha meg sem próbáljuk megérteni, inkább legyömöszöljük a torkán a mi igazunkat - gondolhatnánk.

Előadásunkkal a felvázolt problémakör komikus vetületét szándékozunk megragadni. Az a célunk, hogy a nézők magukra ismerjenek, hogy szembesüljenek esetleges hibáikkal, de mindezt a humor és az irónia eszközével szeretnénk elérni. Azért is tartjuk ezt fontosnak, mert családi előadást szeretnénk létrehozni, amellyel a felnőtteket és a gyerekeket (kb. hatéves kortól) egyaránt megszólíthatjuk.” /HUPS! Crew/

A társulat a Hups! 2013-ban alakult. Tagjai ebben az évben diplomáztak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a színművész-bábszínész szakon. Annak ellenére, hogy két különböző színházban (a Budapest Bábszínházban és a Kolibri Színházban) társulati tagok, alkalmanként továbbra is együtt dolgoznak. Még végzősökként összeállítottak egy élőzenés, szöveg nélküli előadást, a Jam-et, melyhez az egyetemi évek alatt született etűdök szolgáltak alapanyagul. Ezt az előadásunkat sikerrel játszották külföldön és itthon egyaránt.

A Zsámbéki Színházi Bázison készült Idegen elemek című előadásuk ősztől a Trafóban látható.

Az előadás után a nézők beszélgethettek az alkotókkal és kipróbálhatták, hogyan lehet a bennünket körülvevő egyszerű tárgyakat, anyagokat megeleveníteni, bábbá változtatni.  

Augusztus 22.

17 óra  Workshop az audiovizuális eszközök használatáról a különböző művészeit ágakban

A fiatalok beszélgethettek a Don’t Eat Group tagjaival, betekinthettek abba, hogy milyen eszközök segítségével jönnek létre a különféle audiovizuális effektek és kipróbálhatták, hogy az adott mozgások hogyan jeleníthetők meg egyidejűleg filmen is a video technika segítségével.

Juhász András, aki a MOME videó szakán szerzett diplomát, mesélt a különféle videotechnikáról, az audiovizuális eszközök használatáról és újítási törekvésekről a kortárs művészetben.

Augusztus 22. 21.30 óra

Don’t Eat Group

Hurokesemény / Loop Event
Repetícióra épülő élő filmmontázs

Vizuális koncepció:
Juhász András
Zenei koncepció:
Sőrés Zsolt
Alkotók:
Diák István
Juhász András
Christian Skjødt (Dánia)
Sőrés Zsolt Ahad
Vass Imre


Az előadásban az élő filmalkotás folyamata úgy működik, mint ahogyan egy fényérzékeny fotópapír befogadni képes az egymás után rá exponált képek sorozatát. A különbség az, hogy ebben az esetben a fényképkészítés kompozíciós lehetőségein túl egy ismétlődő, jelenetenként változó hosszúságú 5, 10, 20 másodperces videószekvencia az, amelynek állandó érzékenysége képes az újabb és újabb jelenetek befogadására. A létrejövő film folyamatosan új elemekkel épül mind időben mind pedig a képi kompozíciókban. A valós időben készülő film megjelenése a dadaista montázs és az ortodox liturgikus ikonfestészet szellemi, képi megfogalmazását vizsgálva alakul a munkafolyamat során. Ebben a folyamatban nem csupán formai megoldásról van szó, hanem - akárcsak az ikonok esetében - a szemlélődő és a “transzcendens” tartalom közötti kapcsolat megteremtésének a lehetőségéről is. E két véglet látszólagos ellentétének az összeegyeztetése, de legalábbis folyamatos átélése fontos része az alkotásnak.
A dadaista montázsok szellemi szabadságot, találékonyságot sugárzó friss, véletlent és konceptuális tartalmat is magába foglaló ereje áll szemben az ikonok hihetetlenül pontos megfogalmazásának az erejével. A pontosság azt a kifinomult képi megfogalmazást jelenti, ahogyan az emberi alak arca teljesen át tud formálódni a köznapi “realista” vonásokból egy transzcendens jelenlétet árasztó szellemi lény portréjává, lebontva így minden “partikulárisan” emberit, annak ellenére hogy az emberi arcra emlékeztető alapvető vizuális formációk -, amelyekből az agyunk még egy arc képét állítja össze - “lenyomatként” megmaradnak. Az ikonok másik két jellemzője is az előadás világának fontos inspirációs forrása: az elemek képen belüli rendszerezése ill. alá-fölé rendeltsége és a jellemzően egymás mellé sorolt kiterített kompozíciók azok, amik jól használhatók a Hurokesemény rendszerében is. A másik elem pedig a tárgyi jelképek használatának
fontossága. Ezeket a filmeket -, amelyek élőben rögzített ismétlődő videófelvétel-részletek halmazából felépített montázsok - ikonikus jelenésekként érzékelhetjük. A film és a színpadi cselekvés idejét tekintve egy 6-10 perces akció lenyomata egy 6-10 másodperces hurokszekvenciába foglalva látható, melynek folyamatos továbbépülése a teljes performansz ideje alatt követhető. Így mintegy szimultán figyelemre van szükség a performatív akció, és az ezek hatására, ezzel párhuzamosan változó film folytonos átalakulása miatt. Az előadás ezen folyamatok egymásba fűzéséből jön létre.
Az elektroakusztikus zenében használt “loop sampler” működési elvéből kiindulva zörej, zene és kép valós időben létrehozott és élőben rögzített, ismétlődő egységeinek fokozatosan és szeriálisan építkező dramaturgiáját ültetjük át a filmnyelvbe, megtartva az improvizatív zene spontaneitására és erős jelenlétére jellemző attitűdöt a film készítése közben is. Ebben az értelemben is egy olyan film megalkotása a cél, amely egyszeri és megismételhetetlen és a beavatássá váló audiovizuális színpadi cselekmény képi interpretációja.
*
A DoN’t Eat Group független laboratórium 2006-ban alakult Juhász András videó- és multimédiaművész vezetésével. Projektjeikben a direkt vizuális és hangi mellérendelés a konceptuális brikolázs – azaz, hogy az adott lehetőségekből korábban nem létező, „más”,„új” keletkezzen – létrehozásának a szándékán alapul: a valós idejű, sokrétegű vizuális-, hangszeres és tárgyzenei improvizációkon, melyek tartozékai a „meghackelt”, áramkör-átalakított eszközök, nem csak audio-, hanem digitális kamerák és képalkotó eszközök, valamint az élőszereplős- vagy tárgyperformansz.

 

 

4. hétvége (augusztus 28-29.)

Augusztus 18-29.

Workshop 9.00-17.00

A Kompánia Színházi Műhely mozgástréninget és színházi nevelés foglalkozást tartott 20 fő környékbeli középiskolás részére, amelyen az Odüsszeia történetet  dolgozták fel. A foglalkozás során beszélgettek a sorsszerűségről, a görög mitológia toposzairól, párhuzamokat kerestek a mai világunkkal hozott történetek alapján, jeleneteket készítettek.

 

Augusztus 28-29. 20 óra

Hályogkovács Alkalmi Társulat: Szentivánéjjel

Szereplők: Csépai Eszter, Gaál Csaba Attila, Hollai-Heiser Anna, Levko Esztella, Tóth János Gergely, Wessely Zsófia Anna

Rendező: W. Pluhár Attila

Dramaturg: Csizmadia Izabella

Asszisztens: Horváth Miklós

Szentivánéjjel bármi megtörténhet. Felfeslenek civilizált tartásunk
gyenge fércei. Szerelem? Nem varázslat. Félve-akart érzések, tétova
vágyak, testi vonzalmak, diákos és dacos hevület. Szeretném, ha a
szememmel látnál – mondom és akarom, de a másik szemével tudnám-e
látni magamat, akarnám-e látni magamat? Ezer féle lehetőség, ezer féle
alakja ugyanannak a titkos erőnek; boszorkányos, civilizálatlan tudás
ez, egyszerre lenni az „én”, a „mi” és a „te”. Ki tudja, meddig tart?
Meddig tarthat? Nem csak az érzés, remegés. A látása ennek, értése a
másiknak.
A Szentivánéji álomban az erdőben bolyongó, egymást kergető, megigéző
párok játéka az ezerből csak néhány, nem ördögtől való, habár kéjes
élvezet. Élvezet, hogy érezhetünk, jót vagy rosszat akár. Hogy lássunk
pár pillanatra, bőr alá, hús alá, bele a szívbe, a lényegbe.
Az előadás szabadságot és ugyanakkor biztonságot nyújt. Nem analizál,
csak keres. Mások élik meg nekünk bevallatlan, benső titkaink.
Játszanak, vallanak és hazudnak, szeretnek és szenvednek, kicsit
belehalnak helyettünk, hogy nekünk ne kelljen. Mert nem akarunk? Pedig
akarunk – mondanám, mert vágyom rá.
„Én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.”
Ezen az éjszakán a nézők és játszók együtt tesznek kísérletet arra,
hogy konvenciókat áthágva próbáljanak közelebb kerülni férfihez és
nőhöz.
FIGYELMEZTETÉS:
Az előadásban nem lehet elrejtőzni, hátradőlni, elhúzódni, menekülni,
kedves Nézők, de lehet velünk menni és játszani, nevetni és szeretni,
kicsit fájni, oldódni.

Az előadás utáni beszélgetés Shakespeare korokon átívelő modernségének titkára kereste a választ. 

Augusztus 30. 19.00 Angara Projekt koncert

A Kompánia Színházi Társulat előadásaira a zenei központú dramaturgia jellemző, éppen ezért nem meglepő, hogy a tagok önálló zenei produkciókkal, koncertekkel is fellépnek. Az általuk alapított, nevét az egykori észak-ázsiai ősmasszívumról nyerő Angara Projekt zenei műhely kutatási céllal fog össze művészeket, zenekarokat a világ különböző részeiről, mint például a tradicionális koreai sámánzenét játszó Noreum Machi együttes, vagy a lengyel industrial zenét játszó Michał Wawrzyniak.

 

5. hét (szeptember 4-7.)

Szeptember 4.-17.

Hornok Magdolna festőművész Mesterek, mesterségek című kiállítása

Hornok Magdolna festőművész évek óta végez gyűjtőmunkát: felkeresi azoknak a régi mesterségeknek a mai képviselőit, akik még eredeti technikával, környezetben végzik munkájukat és festményein megörökíti a mesterségre legjellemzőbb pillanatait.

Számos iskolai csoport ellátogatott a kiállításra, ahol a művésznő történetek és a festmények segítségével megismertette velük a kihalóban lévő népi mesterségeket.

 

 

 

Szeptember 6.  20 óra

Független Színház

Szent tehenek

 

Közreműködők:

Közreműködők: Lakos Száva, Lass Bea, Lakos Fanni, Illés Márton, Balogh Rodrigó, Szegedi Tamás András, Rábavölgyi Tamás, Feldesz Gergő és Kodolányi Sebestyén.

"Kedves Látogatók. Önök Magyarország első üzemelő Nemzeti Termelőszövetkezetének (NTSZ) mindennapjaiba nyerhetnek betekintést. A NTSZ nem pusztán a nem egyenlő esélyekkel rendelkező embertársaink sikeres integrációs modellje, hanem egy, minden eddiginél újszerűbb társadalmi rend alapköve. Önök, akik megtisztelnek minket jelenlétükkel, saját szemükkel láthatják, tapasztalhatják, hogy a Nemzeti Együttműködés Pogrom (NEP) keretein belül valósággá vált egy álom: rend van, béke és egyetértés a testekben és lelkekben. Az illiberális nemzetszocialista demokratikus diktatúra építése közös ügy. Köszönjük, hogy minket választott.

A NTSZ Elnöke s.k"

 

Szeptember 7.  20 óra

Karaván Színház

A show folytatódik

 


Mindig úgy érezzük, hogy „most” különösen aktuális téma a művészet számára a cigányságot sújtó diszkrimináció és rasszizmus. De mikor lehetne aktuálisabb, ha nem „most”? A Karaván Színház új utakat keresett, hogy elkerülje a tematikából adódó sztereotipizálás veszélyeit. A megoldást egy zseniális szerepjáték könyv, a Cigánylabirintus alapötlete adta. Nyári Oszkár rendezésében egy olyan előadás született, amely a cigányok helyzetének problémáját újszerű, figyelemfelkeltő, a nézőket aktivizáló eszközökkel állítja fókuszba, és alkalmas a párbeszéd generálására.

Az előadásban azt nézhetjük végig, ahogy egy 18 éves roma fiú a nevelőotthon kapuján kilépve némi pénzzel a zsebében és nagy reményekkel a szívében érvényesülni próbál a nagyvárosban. A keret egy show, amelyben a fiú a játékos. Feladatokat kell teljesítenie, s ezeket az élet mindennapi helyzetei szolgáltatják: albérletkeresés, munkakeresés, munkatársakhoz, szomszédokhoz való viszony, szerelem… Lássuk, hogy boldogul? A játék tétje az ő élete. Ha elbukik, megy a süllyesztőbe. De nyerhet is: ha a nehéz helyzetekben jól helyt áll, sikeres, boldog ember lehet. A feladatokat a játékmester irányítja. A fiú a feladatok során gyakran nehéz döntési helyzetbe kerül. Ilyenkor a nézők piros és zöld szavazólapokkal kifejezhetik, hogy szerintük mi lenne a helyes. Bizonyos pontokon pedig aktívan segíthetik a játékost. Ám rá kell döbbennünk, hogy romaként sokkal nehezebb érvényesülni, mint azt gondolnánk.

Amikor a darab próbáin elemeztük a szituációkat, világossá vált számunkra, hogy rendre abszurd helyzetekkel találkozunk. A társulat roma tagjai kivétel nélkül mindannyian megéltek ilyen abszurd eseteket. Ami tehát irracionálisnak és hihetetlennek látszik, az ott van a roma emberek mindennapjaiban. Ezért az adekvát megközelítés az abszurd és a groteszk lett. Mégis a csupasz valóságot mutatjuk be.

A roma néző katarzist él át, mert ráismer saját életének helyzeteire, a nem roma néző meg azt kérdezi: lehetséges, hogy a roma fiatalok ennyire esélytelenek? A show folytatóikban hivatásos és amatőr, roma és nem roma színészek játszanak, nem egy jelenetben épp roma színész játszik nem romát. Az alkotók célja az elgondolkodtatás, a párbeszéd generálása, a sztereotípiák megkérdőjelezése, a néző gondolkodásának rebootolása.

Nagy örömünkre azt tapasztaltuk, hogy a nézőkben sok mondanivaló és számos kérdés fogalmazódik meg. Az interaktív előadás után lehetőség van a nézői visszacsatolásra egyrészt anonim kérdőív kitöltésével, másrészt az alkotókkal egy beszélgetésen is megoszthatják véleményüket. Egy közös gondolkodásnak, diskurzusnak a lehetőségét ajánljuk fel.

Az előadás Kardos Péter és Nyári Gábor Cigánylabirintus című könyve ötletének felhasználásával készült.

Írta és rendezte: Nyári Oszkár
Zene: Karavan Familia
Hangeffektek: Fekete János „Jammal”
Fénytechnika: Kalóz István
Vizuális effektek: Papp László, Nagy Zoltán
Kamera: Simara László, Nyári Pál
Színészek: Horváth Gyula, Horváth Kristóf, Dobos Juci/Márton Eszter, Feuer Yvette, Serf Egyed, Jászberényi Gábor, Rácz Panni/Görgényi Fruzsina, Szegedi Tamás, Tóth Géza, Varga Klára/Varga Brigitta, Végh Zsolt, Viktor Balázs

 

Mindkét előadás után beszélgetés következett, melynek főbb témái az identitás keresés, a rasszizmus, a kirekesztés, a szegregáció, a szabadság és a tolerancia voltak.

 

22. óra Fesztivál zárás

 

Eredményesség, szakmai hatás:

Ebben az évben a 14-20 éves középiskolások megszólítása, bevonása volt a cél. Ezen korosztály kultúra fogyasztási szokásai ebben az időszakban formálódnak. A programmal megpróbáltuk szélesíteni a fiatalok látókörét,  megismertetni őket a színház és a kultúrafogyasztás formáival.

Az előadások, kiállítások, kísérőprogramok nem színházszerű egyedi különlegességei fontos tényezőnek bizonyultak. A környezet hatásai révén keletkező egyedi befogadás-lélektani helyzet segítette a fiatalokat nyitottabbá, befogadóbbá válni.

A színházművészetnek az újító törekvéseket a különböző korosztályokat és ízléseket figyelembe vevő kiemelt szerepe mellett a zene- és a képző-, ipar- és fotóművészet, valamint az irodalom játszott fontos szerepet. Az öt héten átívelő program küldetése többek között az volt, hogy a felsorolt területek is bemutatkozzanak, szem előtt tartva annak lehetőségét, hogy a tizenéves kamaszok egy része itt találkozott első alkalommal bizonyos művészeti ágakkal befogadóként. A LokA(R)Tor Fesztivál nevében is  szimbolikusan jelezte a művészeti ágak és a fiatalok érdeklődésének találkozását, „befogását”,

A programokat éppen ezért több esetben kiegészítjük olyan találkozási, beszélgetési lehetőségekkel, ahol a fiatalok az alkotókkal, vagy az alkotókat elemző kritikusokkal beszélgethettek közvetlenül az előadások, vetítések, kiállítások után, workshopokon.

Mindez elősegítette, hogy a fesztiválon résztvevő fiatalok értő, kritikai látásmóddal rendelkező, kérdezni és véleményt formálni tudó kultúra fogyasztókká váljanak. 

Szakmai célok oldaláról megközelítve nem az elvont kísérleti alternativitás, hanem a korszerű XX-XXI. századi,  a kor problémáira érzékeny, és azokról a közönséggel párbeszédet folytatni kívánó, és ennek érdekében a színházi formanyelv megújítására törekvő megoldások keresése a feladat a felnövekvő színházba járó generáció esetében is. A LokA(R)Tor Fesztivál   során elhangzott párbeszédek,  tapasztaltok  irányadóak számunkra a további  közép - és hosszú távú szakmai célok meghatározásánál is.  

A Loka(R)tor Fesztivál  rendkívül sikeresnek bizonyult, az öt hét során 1750-en látogattak el a fesztiválra, zömében középiskolások,  valamint szülők, pedagógusok is. A közreműködők létszáma 10 fő volt.

Dátum: Zsámbék 2014-11-05

 

Letölthető anyagok
Loka(r)tor Fesztivál beszámolója (2035,5 kByte)

© 2020. Zsámbéki Színházi Bázis - THEATER Online - theater.hu

A Zsámbéki Színházi Bázis hivatalos honlapját a

http://zsambekiszinhaz.hu/

címen éri el.

 

Ezen az oldalon - a kis ablakot bezárva - a Bázis és jogelődjei korábbi évadairól talál információkat.