„...leginkább ott érzem magam otthon, ahol még sohasem jártam, s ahova Bruno Schulz vitt el a Fahajas boltokban. Ez számomra a világ legszebb városa, éppen azért, mert már nem létezik. Azóta, hogy elolvastam a Fahajas boltokat, odaköltöztem, és a mai napig is ott lakom. S mit számít az, ha sohasem jártam ott a valóságban? A fikció olykor tökéletesebb és valósághûbb, mint maga a valóság.” (Bohumil Hrabal) Az elõadás idén is a Kompánia és a lengyel Egy Vers Színház közös mûhelymunkájának eredményeként jön létre. Az évek óta mûködõ Back to Babylon projekt ars poeticáját szem elõtt tartva és támaszkodva a lengyel színházi hagyományra. Az elõadás megkísérli felépíteni a mítoszt a kiválasztott rituális szituációkból, az archetipikus figurákból (az Apa fennkölt és komikus figurája, a tanár Adela, a Domina, a Könyvek Könyvének keresése, bolyongás a tiltott városrészben, a csótánnyá változás, a világ festék általi teremtése). Az emlékezetrõl és az emlékezésrõl meditálva Schulz szinte pontosan megfogalmazta az elõadás ars poeticáját: „Az emberek léte visszaemlékezéseinkben csak látszólag tûnik paradox koncepciónak. Mit is jelenítsünk meg az emberekrõl, mint objektív igazság? Egy variánst? Pletykát? Családi legendát? Vajon rendelkezünk-e még valamivel? Itt is, ott is kísértetek között mozgunk, kárhoztatva vagyunk villogó, árnyékot és konzisztenciát nélkülözõ epifenomenokra.” Az elõadás kísérlet a szerzõ személyes mítoszának feltárására és képi megjelenítésére úgy, hogy mindez egy interaktív párbeszéd kezdetét jelenthesse, melyben a nézõ önnönmaga történeteinek foszlányaira ismerhet rá, továbbszõheti vagy újrateremtheti azt.